A 2901/1974-es folyószámú Születési Anyakönyvi Kivonat szerint 1974. október 29-én, Győrben születtem. (Csillagjegyem és aszcendesem is skorpió.)
A Zugmann nevet apai ágon örököltem, az Ákost meg csak úgy kaptam.

A TESTSÚLY-LAP alapján 3250 grammal születtem, és egy év múva már 9 kg-ot nyomtam. Ez a fénykép is akkor készült rólam. Minden bizonnyal nem csak azért nem lettem szumó bajnok, mert nem tudok japánul, sokkal inkább a rám nehezedő szerény gravitációs vonzás miatt van ez így.

Bölcsődés nem voltam, de óvodai odusszeiám színhelyei az alábbi létesítmények voltak: Mónus Illés úti óvoda, Konnini úti óvoda és végül a Zöld utcai óvoda.

Az iskolai tanulmányaimaimat 1981. őszén, a Konini úti Általános Iskolában kezdtem meg. Magyarországon ekkor még javában virágzott a szocializmus, ennek - és kezdeti naivitásomnak köszönhetően - beszerveztek a KISDOBOS fedőnevű kommunista mozgalomba. A TAGSÁGI KÖNYVem szerint minden félévben becsületesen befizettem a TAGDÍJakat.

Joggal tehető fel az a kérdés, hogy milyen az olyan iskola, amelyiknek még neve sincs? 1985 körül átkeresztelték Ortutay Gyula Általános Iskolává, és arra is emlékszem, hogy 1988-ban nagy felhajtással megünnepeltük az iskola fennállásának tizedik évfordulóját. Nekem ebből az egész felhajtásból csak az az egy szelet csokoládé tetszett, amit ekkor kaptunk :)

Tanulmányaimat a Pattantyús-Ábrahám Géza Ipari Szakközépiskolában folytattam. A tanári kar egytől-egyig nagyon jó (szak)emberekből állt, példamutató emberségességgel próbáltak műszaki gondolkodású felnőtteket nevelni belőlünk.
Az itt eltöltött 4 hosszú évnek szinte természetes velejárója volt az érettségi bizonyítvány, melyet 1993-ban szereztem meg. A jó közösségnek és a műszaki tudásvágynak köszönhetően ezen intézmény falai között egy újabb évet húztam le, hűségemet villamosenergia-ipari technikus diplomával jutalmazták.

Az 1994-95-ös tanévben a Graf-Get Számítás-technikai Oktatóközpont keretein belül elkezdtem miden eddiginél aktívabban és tudatosabban foglalkozni a számítástechnikával, ahol a tanfolyam végén egy Középfokú Szoftverüzemeltető diplomát és egy agyagpecsétet kaptam. Gondolom ezzel az emléktárggyal arra akartak célozni, hogy ez a terület misztikus, akár a boszorkányság.

A sikeres felvételinek köszönhetően történhetett meg velem, hogy 1995. őszén az ME-DFK (Miskolci Egyetem Dunaújvárosi Főiskolai Kar) gólyatáborában találtam magam. A sok kínálkozó lehetőség mellett a tanulmányokra is szakítottam egy kis időt, így 2001-ben fáradságos munkám jeléül gépészmérnöki diplomával jutalmaztak. A betétlap szerint karbantartó szakirány, logisztikai specializáción végeztem, bár jópár másik szakba és szakirányba belefogtam. Például műszaki tanár szakon még a pedagógia szigorlaton is túl vagyok, de máig érthetetlen okokból mégsem fejeztem be. Mindenképpen említést érdemel a testvérkarokkal együtt büszkén őrzött, többszáz éves Selmeci hagyományok, melynek szellemisége áthatotta a alsóbb és felsőbb évesek viszonyát.

A fegyveres katonai szolgálatot nem nekem találták ki, helyette a polgári szolgálatot választottam, amit a Dunaújvárosi Főiskola Tanárképző Intézet Oktatástechnológiai laboratóriumában töltöttem. Ez is közel másfél évvel toldotta meg főiskolai pályafutásom.

Gyermekkorom jelentős részét nagymamámnál falun, Pannonhalmán töltöttem és az utcabeli srácokkal sokat csavarogtunk a Sokoró buckái között. Általános iskolában Emőke néni által vezetett Természetbarát körrel nem csak a klasszikus - felülünk a vonatra, és irány Bakony -, hanem annál sokkal színesebb buszos kirándulásokon is részt vehettünk. Teljesen természetes volt, hogy a természetjárást középiskolában is folytatom, és osztályfőnökömnek, Csuszkónak, valamint bátyám és baráti társaságának köszönhetően rengeteg helyen megfordultunk. Az országos találkozók törzsvendégei voltunk, ahol más iskolák csapataival mérhettük össze tudásunkat városismereti-, nappali- és éjszakai tájékozódási versenyeken, tájfutásban. Ekkor végeztem el a Megyei Természetbarát Bizottság által indított túravezető tanfolyamot. Talán aktivitásom csúcsa is erre a korszakra datálható, mert ebben az évben, 1995-ben a Gerecse 50-et sokadszor és a Kinizsi 100 elnevezésű teljesítménytúrát pedig először teljesítettem.
Főiskolai éveim alatt - idő hiányában - lendületem erősen visszaesett, és csak pár teljesítménytúrára sikerült eljutnom, de Győrbe visszatérve eleinte a MÁV/Integrál-DAC túraszakosztály tagjaként, később jórészt saját szervezésű, elsősorban osztrák hegyekben kirándulgattam, honlapom is többnyire ennek fotóanyagából áll.

Gerinctúrázás kiegészítéseként pár igazán szép klettersteig vagy más néven via-ferrata utat is kimásztam. Szinte hihetetlen, de gyermekkoromban rendkívül tériszonyos voltam, és talán ennek leküzdése céljából, "terápia" jelleggel választottam ezt a csodálatos mozgásformát, a fixen biztosított utakon történő sziklamászást.

Életem során számos sportágban kipróbátam magam, ezek közül említést érdemel a tenisz, melyet 10-12 éves korom között űztem, majd az általános iskola 7-ik osztályától kezdve 4 éven át a Győri Graboplast ifi kézilabdacsapatában játszottam és háromszor is sikerült elcsípni a területi ifi bajnoki címet.

1990 és 2006 között közel 40 hőlégballon versenyen vettem részt. A kilencvenes évek elején térképet olvasni tudó embereket kerestek a versenyek lebonyolításához, így csöppentem bele én is. Megfigyelőként (angolul: observer) kísértük a pilóták ténykedését (rendszerint a kosárból), melyről a repülés végeztével jegyzőkönyvet kellett készíteni, ami alapján a pilóták kiértékelésre kerültek. Kiemelkedő szakmai tudásom és tapasztalatom elismeréseként sajnos munkám fokozatosan a terepről az íróasztal mögé helyeződött, a ballonokból egyre kevesebbet láttam, így e hobbi iránti érdeklődésem idővel teljesen szertefoszlott.

A fotózás mindaddig nem érdekelt, amíg nem láttam egy csodálatos kiállítást. Már akkor éreztem, de csak később értettem meg mi a különbség fényképezés és fotózés között. Ez utóbbi a lélekre hat, esetleg olyan megindító dologról mesél ami ott sincs a képen.
A makrófotózás egy olyan "új" világot tár szemünk elé, mely között élünk, de igazából mindaddig nem is látjuk, míg le nem hajolunk érte, és elő nem vesszük a nagyítónkat. Ez a miniatűr világ találkozott egy másik kedves érdeklődési körömmel, az egyszerűbb növényi léttel és itt kiemelten gondolok a mohákra és a gombákra.
Honlapom arculatából gondolom már kitűnt, a sötét hátteret és az élénk, színes fényeket szeretem, ezzel összhangban van az éjszakai fényképezés, amihez ideális feltételt nyújt a városi élet. Említhetném a színházi fényképezést is, mivel ez is hálás terület.