A német klettersteig, olaszul via ferrata kifejezés olyan sziklaösvényt jelent, melyen fixen kiépített, korábban vasból, manapság inkább rozsdamentes ötvözetből, alumíniumból készített, a haladást segítő műépítményből (fém lépcsőből, létrából, kötéllétrából, sodronyból, stb.) áll.
A kifejezés eredete az I. Világháborúig nyúlik vissza, amikor a Dolomitok nehezen járható hegyi ösvényeit az olasz katonák járhatóbbá tették. Fém cövekeket, stifteket vertek a falba, létrákkat és sodronyokat telepítettek, azaz "vasalták az utat".
Ezek a hegyi ösvények mászhatóságuk alapján A-tól E-ig vannak osztályozva, ahol az "A" a legkönyebb utat jelöli, és szinte észre se veszi a kiránduló, hogy klettersteigen jár, míg az "E" visszahajló szakszokat is tartalmazhat. (Alpokban is akad pár igazán nehéz út, amit kifejezetten extra mászás céljából építettek és E+, vagy F jelöléssel láttak el.)
Az utak nehézségi fokozatát nehéz objektíven megítélni, mert mindeki más izomerővel, egyensúlyérzékkel, technikai tudással (gyakorlattal), és más testi adottságokkal (testmagasság, lábak és karok hossza, önsúly) rendelkezik, így két azonos besorolású utat eltérő nehézségűnek érezhetünk. Az utak folyamatos karbantartás alatt állnak, egyre biztonságosabbra építik őket. Előfordulhat az is, hogy kopás miatt az út idővel nehezebbé (pl. Haidsteig első létra fölötti lehajlott fülek), vagy felújítás miatt könnyebbé válik (Pittentalersteig 2007-ben történt átépítése után a létra fölötti szakasz sodronyt kapott).
Az utak nehézségét emiatt szinte minden forrás máshogy tűnteti fel, én többnyire a bergsteigen.at jelölését vettem alapul.
© 2012, Zugmann Ákos
© 2012, Zugmann Ákos - v3.01